Szabadidős tevékenységként személyesen mindig is a szabad levegőn, természetben eltöltött programokat részesítettem előnyben. Gyerekkoromban – emlékszem – nagyon sokat jártunk a parkba tollasozni, piknikezni, de az is nagyon gyakran előfordult, hogy a családot, unokatestvéreket hívták meg a szüleim hozzánk egy közös, nagycsaládos grillezésre. Ezeket mindig is nagyon szerettem, és minden bizonnyal emiatt is maradt meg bennem az, hogy ha csak lehet a szabadidőmet így, és emberek között szeretem eltölteni.

Sajnos az utóbbi 2 évben nem úgy alakult az élet, hogy erre túl sok lehetőségem adódott volna, amelyek az oka, hogy a hozzám legközelebb álló személy – a párom – életében alkohollal kapcsolatos problémák kezdődtek, s ez igen nagy mértékben beárnyékolta az elmúlt pár évet. Bár még mindig nem adtunk túl életünknek ezen a szakaszán, hosszú idő óta először úgy tűnik, kezdenek helyreállni a dolgok, ugyanis  két héttel ezelőtt – az elvonókúra intézetek közötti hosszas válogatást követően – beköltözött a Családi Felépülési Központba, ahol egy 28 napos bentlakásos felépülési programon vesz részt, és egyelőre nagyon biztató a helyzet.

Ezt onnan tudom, hogy hétvégente járok hozzá látogatásra, és szemmel látható a változás, ami az attitűdjében jelentkezik. Most voltam nála második alkalommal, és ami nagyon tetszik és nagyon hasznosnak tartom, hogy ezen az elvonókúra intézeten minket, hozzátartozókat is bevonnak azáltal, hogy pszichoedukációs előadásokat tartanak. Ezek keretében nagyon sok mindent meg lehet tudni a függőség természetéről, és arról, hogy hogyan lehetséges a felépülést követően is megőrizni a józanságot, s így mi az amiben mi is a felépülő segítségére lehetünk ezzel kapcsolatban. 

Már csak emiatt is ajánlom a Családi Felépülési Központot, de emellett számos olyan elemet mondhatnék még, amely említésre méltó. Ilyen például az, hogy maximális diszkrécióra számíthatunk, ha szerettünk ebbe az elvonókúra intézetbe kerül, mivel csendes, nyugodt, turistáktól mentes övezetben található a helyszín, így biztosan nem kell ismeretlenek, váratlan vendégek megjelenésétől tartani. Emellett pedig minden nap egyszer sétát tesznek a szabadban a felépülési program résztvevőivel, és heti egy alkalommal pedig a Balaton-felvidékre is szerveznek kirándulást. Gondolom, mondanom sem kell, hogy mennyire támogatom a programnak a szabadban töltött idővel kapcsolatos elemeit, biztos vagyok benne, hogy ez igen jótékonyan hat a felépülőkre. És valóban, hosszú ideje nem láttam olyan lelkesnek és bizakodónak a páromat, mint a legutóbbi látogatásomkor, ez nekem is kezdi visszaadni a reményt arra, hogy talán minden rendbe jöhet. 

Egyébként abban is biztos vagyok, hogy rengeteget számít az, hogy az addiktológiai szakemberek maguk is felépülők, tehát első kézből ismerik a függőség mibenlétét, s így igazán hitelesen tudnak segítséget nyújtani az ezzel küszködők számára. Hiszen ki tudna jobban megérteni egy függő beteget, mint egy olyan személy, aki maga is hasonló élményeken ment keresztül?