A barátaimmal már hónapok óta tervezzük, hogy valamikor ideje lenne már egy hatalmas nagy, közös kerti partyt csapni. Sajnos a felnőtt élet ennek sok szempontból gátat vetett eddig, valószínűleg nektek sem kell bemutatnom azt a helyzetet, amikor már hosszú-hosszú ideje nem tudtok összeszervezni egy (korábban még sokkal egyszerűbbnek tűnő) baráti találkozót, mert mindenkinek annyi minden dolga van (gyerek, munkahely, család, utazások, stb…), hogy soha sem tud mindenki egyszerre megjelenni. Nos, mi is ebben a helyzetben voltunk, a gimis haverjaimat hiába próbáltam elérni, sajnos az ma már nem olyan egyszerű… Na de nem panaszkodni szerettem volna jelenlegi írásom során, hiszen ha nem is könnyen, de végül találtunk egy augusztusi időpontot, olyat, ami mindenkinek megfelelt. Posztom témája nem is ez lenne igazán, sokkal inkább az, hogy hogyan bonyolítottuk le ezt a bizonyos garden party-t.
Az este házigazdája – ezt el is felejtettem mondani – én voltam, a mi házunk kertjében állítottuk fel az asztalokat, székeket, és természetesen minden ilyen típusú buli lelkét és központját, a grillsütőt. A terv ugyanis az volt, hogy finomabbnál finomabb húsokat fogunk majd megsütni és közösen elfogyasztani rég nem látott barátaim társaságában. A buli előtti nap azonban még a biztonság kedvéért leellenőriztem, van-e még kellő mennyiségű propánbután a gázpalackomban, és ekkor tört ki rajtam a jeges rémület, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy az teljes mértékben elfogyott. Hát honnan tudok én ilyen kevés idő alatt, egy megbízható helyről nagy mennyiségű PB-gázt szerezni – kérdeztem magamtól, és éreztem, egyre jobban a hatalmába kerít a kétségbeesés és a félelem. Az nem lehet, hogy ennyi szervezés, ennyi időpontkeresés, ennyi áldozat után, amikor végre mindenki ráér, egy ilyen banális hülyeségen csússzon el a tökéletes este (ráadásul még az időjárás is jónak ígérkezett…)! Magatehetetlenül huppantam le az egyik kerti székre, és hangosan átkozódtam. Akármilyen furcsán is hangzik, mégis, én utólag azt mondom, ez mentette meg a helyzetemet.
Hangos, nyomdafestéket nem tűrő kiabálásomat ugyanis meghallotta kedvenc szomszédom, Lajos. Mindig is remek kapcsolatban voltunk, igazi jószomszédi viszony volt a miénk. Most is baráti aggódással a hangjában kérdezte tőlem:
– Hát neked meg mi a bajod, hogy ilyen hangosan mérgelődsz? Elment talán a tippmixed? – viccelődött.
– Bár csak ennyi lenne a baj, drága Lajosom – mondtam neki – a helyzet az, hogy hónapok óta a lelkemet kiteszem, hogy összeszervezzek egy kerti partyt, és most, hogy minden sínen van, és holnap átjönnének a fiúk, lányok, most veszem észre azt, hogy teljesen kifogytam propánbutánból. Fogalmam sincs, honnan tudnék holnapra szerezni. Van valahol a városban még ilyenkor gázpalack eladó?
– Akár hiszed, akár nem, nagyon is ismerem ezt az érzést. Egészen konkrétan ugyanez történt meg velem is nem olyan régen, és miután kicsit kidühöngtem magam, rájöttem, hogy nem is olyan bonyolult ez az egész ügy. Ismered a Gázpalackfutárt? Náluk hihetetlen nagy mennyiségben van gázpalack eladó, ráadásul remek áron. Csak megadod nekik az elérhetőségeidet, ők hamar visszahívnak, egyeztettek egy időpontot, és ők, rendkívül megbízhatóan, ott is lesznek a megbeszélt időben. Látod, nem is olyan vészes a helyzet, mint gondoltad!
Lajos szavai elgondolkodtattak. Megnéztem a cég honlapját, és nagyon korrektnek, megbízhatónak tűntek. Kértem tehát egy visszahívást, majd megbeszéltük a rendelést.
Azt kell mondjam, valóban kár volt ennyire túlaggódnom az egészet. A Gázpalackfutár igazán megbízhatóan és profin szállította ki, és cserélte le a PB-palackokat, és még így is bőven maradt időm foglalkozni a kerti party további előkészületeivel.
A találkozó pedig – talán mondanom sem kell – csodálatosan alakult végül. Hatalmas nagy öröm volt látni újra barátaimat, az ő családjaikat, házastársaikat, gyerekeiket – egy igazi nagy buli kerekedett ki az estéből! Rengeteget röhögve idéztük fel a régi szép emlékeket, nosztalgiáztunk a nagy sztorikról, énekeltünk (persze szóltunk előtte a szomszédoknak, nemcsak Lajosnak, de a többieknek is!), sőt – kár lenne letagadni – kicsit be is rúgtunk, és hát fantasztikusan jókat ettünk. Többen meg is dicsérték a sütőtudományomat, amiben van is igazság 🙂 de én sem tudtam volna ilyen jókat sütni, ha nincs a Gázpalackfutár, és az én kiváló Lajos barátom remek tanácsa. Néhány sült csirkét félre is tettem, hogy másnap, miután vége lesz a takarításnak, átmenjek drága szomszédomhoz, és egy rövid kis vacsora keretében megköszönjem neki a segítséget 🙂