A munkám mellett ugyan kevés szabadidőm van, azonban igyekszem azt a kis időt is hasznosan tölteni. A barátaimmal nagyon sokat találkozom, rendszeresen csinálunk közös programokat, legyen szó koncertről, kirándulásról, utazásról, vagy akár társasjátékozásról. A legjobb barátnőmmel még a kedvenc sorozatainkat is együtt nézzük. Emlékszem arra az időre, amikor én egyáltalán nem néztem semmilyen sorozatot, viszont neki sikerült rábeszélni, mindig is azt mondta, hogy mindegyik, amit ajánl, az pontosan az ízlésemnek megfelelőek és az állam is le fog esni, annyira izgalmasak. És igaza is lett. Azóta mindig a legnagyobb gond az ezeknél, ha befejezünk egy évadot és éppen a következőre akár egy évet is várni kell.

Emellett, ugyebár ahogy mondtam, kirándulni is eljárunk rendszeresen, bár tény, hogy télen túl sok helyre nem mentünk ilyen szempontból. Egyszerűen nem bírom elviselni a hideget, nem szeretek fázni, túrázás közben meg kimelegszik az ember, és könnyen meg lehet fázni, úgyhogy részemről a téli nagy kirándulások hanyagolhatóak.

Vettük barátnőmmel két évvel ezelőtt új görkorcsolyákat, így tavasszal és nyáron is sokat járunk mindenfele vele. Ez is megmozgatja az embert, ráadásul kikapcsolódásnak is teljesen jó. Egyszer egy közös barátunk is eljött velünk görkorizni, de ő eltörte a lábát egy óvatlan pillanatban. Nem tudom, hogy csinálta, de valahogy mintha nagyon nagyot akart volna lökni magán a lábával, de túlságosan nagyon lendített magán, kigurult maga alól a lába és pont úgy esett rá a saját lábára, hogy eltörte a csontját. Eléggé kellemetlen volt, ráadásul úgy megijedtem a sztoritól, hogy akkor pár hónapig nem is mertem görkorizni.

Szabadidőmben szeretek rajzolni is. Emlékszem rá, kiskoromban művészeti suliba akartam menni. Rengeteget rajzoltam általános iskolás koromban, főleg ruhákat, mert akkor az volt a vágyam, hogy divattervező legyek. Aztán majdnem jelentkeztem is egy ilyen iskolába, de végül letettem róla, mert éreztem, hogy a vágy annyira mégsem hatalmas, és inkább a biztosra mentem. Olyan helyre jelentkeztem végül, amiről tudtam, hogy haszna lesz, úgyhogy egy közgazdasági szakközépiskolába mentem. Persze nem voltam szerencsés, és nem ezt a szakmát választottam hivatásként, mert kiderült, hogy ez sem érdekelt. De aztán sikeresen megtaláltam azt, ami igazán tetszik, azóta is azzal foglalkozom.

És ha már a szabadidőről beszélünk, akkor ott van még a fotózás. Nem vagyok benne profi, de folyamatosan fejlődök. Vettem egy szuper fényképezőgépet, és azzal tanulok. Van egy ismerősöm, aki fotós, ő sokat szokott nekem segíteni, van, hogy még a saját fotózásaira is elvisz és láthatom, mit hogyan csinál, így sokat tudok fejlődni. A portrékat, a természet fotózást és a koncertfotózást élvezem a legjobban.

Nagyjából ezek azok, amik lekötik a szabadidőmet, többre nem is nagyon lenne időm. Sokat dolgozom, de nem panaszkodom, mert szeretem azt, amit csinálok, és mint sok más ember, nekem is millió dolgom van, ami néha elég stresszes és fárasztó tud lenni.

Kategória: Uncategorized